Tunyogi Bálint művészi ars poeticáját a bizakodva előretekintés jellemzi; a vásznon a jelent, az adott kor szépségeit örökíti meg a kortársak gyönyörködtetésére és kordokumentumként az utókor számára. Festett, rajzolt és tustechnikával készített képein a természet, az emberi kapcsolatok, egyszóval a bennünket körülvevő világ látható. Gyakori hazai és nemzetközi (Lengyelország, Amerikai Egyesült Államok, India), egyéni és csoportos kiállításain túl saját honlapján is betekinthetünk a művész virtuális galériájába, megtapasztalhatjuk munkásságának sokszínűségét.

Gyermekkora óta csodálattal nézte a műalkotásokat. Közülük is legjobban az olajfestmények érdekelték. Egyszer azt mondta egy festményre: „Ezt én is meg tudnám festeni!” Nem sokkal később azon kapta magát, hogy vásznat, ecsetet és olajfestéket vásárol a művészboltban.

Több mindent kipróbált már; linónyomat, litográfia készítése, tus- és szénrajzok. Bálint képei is különféle technikával készülnek. Bátran váltogatja, próbálgatja az eszközöket, anyagokat az autodidakta festő. Témaválasztásában először inkább a táj élvezett elsőbbséget, az utóbbi évben pedig főként az ember, köztük a női test ábrázolása volt a fő témája.

Az elmúlt időszakban számtalan pozitív visszajelzést kapott, amelyek még jobban megerősítették abban, hogy folytatnia kell az alkotást. Bálintnak nincs mecénása, nincs patronálója, bár az igazat megvallva még nem is keresett. Ahogy egész életében mindig, most is csak magára számíthat, saját magát próbálja „menedzselni”. Elhatározta, továbbhalad az úton, amelyen elindult. Azzal a tudattal álmodja és alkotja meg a festményeit, hogy általuk a jövő generációját is szolgálja; reméli, hogy a művészetbarátok majdan jó érzéssel állnak meg a munkái előtt. Lehet, hogy a szeme előtt Kölcsey Ferenc 1831 végén írt epigrammájának, a Husztnak jól ismert sorai lebegnek: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.”

Varázsolja otthonát, irodáját hangulatosabbá időt- és értékálló alkotásokkal vagy lepje meg szeretteit, barátait.

Forrás