TUNYOGI BÁLINT KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA
KERECSÉNYI ZOLTÁN INTÉZMÉNYVEZETŐ
MEGNYITÓ-BESZÉDE
Pápa, Pedagógus Művelődési Ház, 2011. június 2.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kiállítás-megnyitóra gyűltünk össze az idén 60 esztendõs Pápai Pedagógus Művelődési Házban. A
kiállítás a „Természet kincsei” – címet viseli. Az ezen kiállítás megrendezésével elsősorban célunk az,
hogy tisztelegjünk „2011 az Erdők Nemzetközi Éve” előtt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete idén
kifejezetten az erdők fontosságát, azok fenntartható kezelését és megőrzését szeretné kiemelni a
nemzetközi évvel.
Az itt kiállított festmények sok a természettel, az erdőkkel kapcsolatos tájkép. Nem véletlenül, hiszen
a természet iránti szeretete már kiskorában elkezdődött a művésznek.
Másodsorban a kiállítás megrendezésének célja természetesen az, hogy ízelítőt nyújtsunk Tunyogi
Bálint festő művészi világából. Tunyogi Bálint nem először jár Pápán. Két esztendővel ezelőtt már
bemutatkozott alkotásaival a pápaiak előtt. Az azóta eltelt időszak alatt is születtek újabb alkotások.
Ezekből is láthatunk most itt párat.
Tunyogi Bálint autodidakta módon képezte, s természetesen képezi magát. Eleinte csak rajzolt,
később tért át a festésre. Eleinte kis olajfestményeket készített, majd egyre nagyobb vásznakat
használt. A saját stílusa most kezd kialakulni igazán, fő témája a táj.
A dunaújvárosi születésű festő katonaember, a győri alakulatnál szolgál. A művészetekhez, s ezen
belül a festészethez mindig is különösen vonzódott, de csak het esztendeje kezdett el komolyan
foglalkozni vele. Tagja a Honvéd Kulturális Egyesületnek, a Honvédelmi
Minisztérium szervezésében több ízben szerepelt a gödi alkotótáborban, illetve Lengyelországban, és
nemrégiben Indiában is lehetősége nyílt az alkotótársak műveivel való megismerkedésre.
A Manekraj Művészettámogató Alapítvány alkotótáborában Jodhpurban nyolc magyar festőművésszel
járt Indiában Tunyogi Bálint. A művészek a táborban készített festményeikkel fizettek a szállásért,
alkotásaikat kiállításon mutatták be. Maga a jodhpuri maharadzsa is meghívta őket palotájába.
Az alkotás nem öncélú, viszont egy nagyon szubjektív folyamat. Minden művész - így Tunyogi
Bálint is - a téma megválasztásától kezdve a megkomponálásáig, technikák és anyagok
felhasználásával önmagát, belső énjét, gondolatait, érzéseit adja alkotásaiban, amelyek így
lesznek „hidak lélektől lélekig”.
A Pápai Pedagógus Művelődési Ház nagytermének falain ezen képek segítségével most
megcsodálhatjuk mindazt a természetet, azt a harmóniát, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és azt a
sok-sok szépséget, ami körülölel bennünket. A neves, rákospalotai festő, Vető Ágnes Róza szavaival
élve szerintem Tunyogi Bálint is vallhatja: „Képeimbe a levegőt akarom belelehelni, ami nélkül nincs
élet”.
A mai felgyorsult, sokszor művi, néha nagyon durva világ sokat elvett az embertől, ezért egyre nő
az igény: visszaadni egy darabot az ősi, eredeti természetből. A természetet vagy erre utaló darabját a
világnak vissza kell csempészni az emberek otthonába, ahol jó együtt élni vele, mellette meg lehet
nyugodni, fel lehet töltődni.
Ehhez segítsen hozzá mindnyájunkat Tunyogi Bálint ezen pápai tárlata az Erdők Nemzetközi Évében.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
