TUNYOGI BÁLINT

„GONDOLATOK” CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

 KERECSÉNYI ZOLTÁN ( Pápa és Vidéke Honvéd Kulturális Egyesület elnöke ) MEGNYITÓ-BESZÉDE

Pápa, Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO), 2009. november 16.

Tisztelt megjelent Művészetbarátok,

Hölgyeim és Uraim!

     Napjaink rohanó világában egyre kevesebben vannak, akik gondolkodnak. Lehet, még kevesebben vannak azok, akik érzékeny lelkű gondolatviláguk, küldetéstudatuk alapján szinte „kényszert” éreznek arra, hogy időről-időre tollat, vagy ecsetet ragadjanak, s papíron, vásznon, táblákon örökítsék meg a múló időt, az őket körülvevő, méltán gondolkodásra, elgondolkodtatásra késztető világot. Ezek közé tartozik Tunyogi Bálint, aki festményein keresi a természeti, s emberi „titkokat”.

     Ez a kiállítás csak egy keskeny metszete Tunyogi Bálint művészetének és világának. Tanúdarabjai az alkotó igen változó kedvű és megjelenésű energiájának, amely csupán pár éves kezdése óta a mai napig sok meglepetéssel szolgált.

     Az alkotó dunaújvárosi születésű katonaember. Győrben, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél szolgál. A művészetekhez, s ezen belül a festészethez mindig is különösen vonzódott, de csak 2005 óta kezdett el komolyan foglalkozni vele. Autodidakta módon képezte, s képzi magát. Tagja a Beőthy Képző- Iparművészeti és Irodalmi Társaságnak, a Honvédelmi Minisztérium szervezésében több ízben szerepelt a gödi alkotótáborban, illetve Lengyelországban is lehetősége nyílt az alkotótársak műveivel való megismerkedésre, valamint az újabb technikák elsajátítására.

     Tunyogi Bálintnál a festés, az alkotómunka nem „merev” külső szabály szerint történik, hanem belső indíttatásra. A műveket szemlélő úgy érezheti, hogy talán egy Múzsa szelleme él benne, aki irányítja, szabályozza, és sugallja a gondolatokat, amit tiszta szívvel lerajzolhat, lefesthet. Ez a készség talán Isten ajándéka lehet, amely a szeretet melegével töltheti fel az alkotót és megtaníthatja arra, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is.

     Az itt kiállított művek láttatnak, jeleznek, figyelmeztetnek. Megállásra, szembenézésre, továbbgondolásra késztetnek. Igaz, a kiállított anyag tematikájában, hangulatában gyakran jelentősen eltérő, de meglátásom szerint mégis úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint az élet fonalának láncszemei. A vásznakon a szeretet, a szerelem, az istenhit, a szabadság, emberi érzések különböző rezdülései  láttatják az alkotó belső gondolatainak ezernyi sokféleségét.

     A festészet különböző eszközeit felvonultató vásznakon a kiállítást szemlélő számára bizonyossá válik az a belső nyugalom és harmonizált világ, amely Tunyogi Bálint egész gesztus- és színvilágára jellemző. Biztos vagyok benne, hogy ezek a különleges hangvételű, életenergiát sugárzó alkotások örömet, és kellemes érzéseket keltenek az emberekben ott, ahová ezek az alkotások miutánunk is majd elkerülnek.

     „A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.”

            Nagy írónk, Gárdonyi Géza ezen sorai vezessenek mindannyiunkat az itt lévő képek előtt! Gratulálva és további kitartó alkotókedvet kívánva Tunyogi Bálintnak, e gondolatok jegyében nyitom meg a kiállítást.